A rettegés háza
(Prológus)
A Long street-i ház ódon ablakain a felkelő nap első sugarai csillogtak. Jason
szemét bántotta az éles fény de erőt vett magán és feltápászkodott a
finoman erezett hajópadlóról. Körbenézett de nem látott senkit a
szobában, ezért letámolygott a rozoga, recsegő falépcsőn a tágas, de
szolidan kicsi előszobába. Kábult merengéséből vérfagyasztó sikoly
zökkentette ki. A herointól megrészegülve indult a hang irányába. Végül
egy nagy rozsdás ajtóhoz ért ami egyenes út volt a sötét nyirkos
pincébe. Benyitott és a villanykapcsolót keresve megvágta az ujját! -Basszus- szisszent fel a tompa fájdalomtól. Végül erőt merítve félelméből megindult lefelé a lépcsőn. A pince szokásos sötétséget és dohos szagot árasztott. Jason orrát szabályosan marta ez a szag mégis mélyebbre hatolt a kartondobozok tengerében. Átvergődött a halmon majd egy meztelen vérbe fagyott de még élő női testet látott láncra fűzve. Undorodva figyelte majd a narkó hatása egy pillanat alatt kiürült a szervezetéből.
-Segítség!- A lány utolsó erejéből még ennyit tudott mondani.
Jason nem tudta mit csináljon a pánik karmai fojtogatták és leblokkolt. A gyilkos csak erre a pillanatra várt. Lendítette a baltát és egy szemvillanás alatt az éles vasdarab ketté tépte Jason testét.
